Az alábbiakban csavargásaim egyes epizódjait vetettem papírra. Ha egyszer időm engedi és sikerül legyőzni a lustaságomat, talán feldolgozásra kerül minden.

Botz Domonkos: Párizsi mozaik


     Nehéz fába vágtam a fejszémet. Ez volt az első gondolatom, amikor nekiláttam az alábbi sorok megírásának. Milyen irányból közelítsem meg a témát és egyáltalán, mi az, ami elfér egy oldalon? Ez a hatalmas kirakós játék, bármennyire is igyekszem, lelóg a kis dohányzóasztalról, így most csak találomra választok ki néhányat az „összekócolt” kockák közül, és biztos rengeteg lesz, ami Önöknek talán fontos, de most mégis kimarad.
    

    Barangolásunkat kezdjük talán a Szajna bal partján, ahol egy kis park csendes áhítatában található a St. Julien le Pauvre, Párizs egyik legrégebbi temploma, mely 1170 és 1240 között épült. Kertjéből egyaránt rálátni a ….

 

(A cikk teljes terjedelmében a címre kattintva olvasható)

 

Botz Domonkos: Ciprus – a szerelem szigete


„Hölgyeim és Uraim! Itt a kapitány beszél. Rövidesen leszállunk Larnakában, ahol a helyi idő két óra huszonöt perc, a külső hőmérséklet huszonhárom Celsius fok.” – Nem tudom, találkoztak-e már ezzel a mondattal, Ha még nem, úgy kérem, tartsanak velem egy rövid, képzeletbeli utazásra!
 

Ciprus, vagy, ahogyan sokszor nevezik: „a szerelem szigete” 1960-ban nyerte el a függetlenségét, majd…

 

(A cikk teljes terjedelmében a címre kattintva olvasható)

Botz Domonkos: Las Vegas


Talán csak felfokozott kalandvágyam és eddig felszín alatt rejtőzködő mazochizmusom adhat némi magyarázatot arra, hogy Budapestről kiindulva, egy New York-i átszállás közbeiktatásával meg sem álltam Las Vegas-ig és ezzel még nem volt vége a dolognak. Ezután jött még a gépkocsi-bérlés, a térkép tanulmányozása, az ismeretlen, éjszakai város, és amiről még nem tettem említést az a kilenc óra időeltolódás, ami komoly formában megterheli a szervezetet. A ház, amit erre az időre béreltem, a Paradise Village way-en volt.

 

(A cikk teljes terjedelmében a címre kattintva olvasható)

 

 

Botz Domonkos: Thaiföld – a mosoly országa I. rész


    Éjjel két óra is elmúlt már, amikor elgémberedett tagokkal és egy kézipoggyásszal megérkeztem Thaiföldre. Pillanatok alatt átestem az útlevélkezelésen, majd ezt követően egy gazdátlan bőröndön, és így viszonylag gyorsan kerültem közelebbi ismeretségbe a thai földdel, melyből – az arcomtól centiméterekre – egy csinos kis körömcipő emelkedett ki egy hosszú, tejeskávé-barna lábszárban folytatódva, és látni engedte éhenkórász szememnek a szépet. Azonnal tudtam, jó helyen vagyok. Határozottságom és a fedélzeten maradt magabiztosságom azonnal visszatért. Miután a megismerés határainak további feszegetése már a jó ízlést sértette volna, felálltam, szertartásosan meghajoltam és távoztam. Irány Bangkok!
 

(A cikk teljes terjedelmében a címre kattintva olvasható)

 

 

Botz Domonkos: Thaiföld – a mosoly országa II. rész


 Hiszek az álmokban, a reinkarnációban, elfogadom a paranormális jelenségek létezését, egyszóval hiszek a természetfelettiben. Ezek voltak az első gondolataim, amikor kiszálltam a Chang Klan roadon, a szállodám előtt. A repülőtértől idáig megtett út olyan volt, mintha már ezerszer megjártam volna. Ismerős volt minden utca, minden ház, és az elhaladó emberek is, mintha csak az ismerőseim lettek volna. Nem volt sok időm elmerengeni a dolgok jelentésén, vagy jelentőségén. Reggel volt, párás meleg és a naptár decembert mutatott. Percekkel később már a szobámhoz tartozó teraszon álltam és előttem Chiang Mai, vagy, ahogy nevezik „észak rózsája” bontogatta szirmait.  
 

(A cikk teljes terjedelmében a címre kattintva olvasható)

 

 

Botz Domonkos: Belgiumi képeslap


     Az utóbbi időben ritkán alakul úgy, hogy fotelban ülve reggelizek, az pedig, hogy e közben közel tízezer méteres mélység tátong alattam, még ritkábban fordul elő. Közel másfél órás repülés után lépünk be a belga légtérbe. Alattam a kaland, az ismeretlen, rendezett és rendezetlen összevisszaságban csereberéli helyét a táj. Már az érkezés is furcsa volt. Működtek a korábbi beidegződések.
     Megszoktam már az útlevélkezelők arcizmainak mozgását, homlokaikon a ráncok vonulását, a megemelkedő szemöldököt, a kérdéseket, amint utazásom célját, vagy a tartózkodás idejét firtatják. De vége a kirekesztettségnek! Az EU polgárok részére rendszeresített folyosón áthaladva – feladott poggyászom nem lévén – pillanatokon belül elhagytam a repülőteret. Itthon vagyok, mondhattam volna….

 

(A cikk teljes terjedelmében a címre kattintva olvasható)

 

 

Botz Domonkos: Málta - beszélő kövek


     A Földközi-tenger középső részén található az EU legkisebb tagállama, a mediterráneum egyik gyöngyszeme, a Máltai Köztársaság, mely az elmúlt évtizedekben a turizmus egyik kedvelt célpontjává vált. Lévén, hogy szigetországról (szigetcsoportokról) van szó, csak hajóval, vagy repülőgéppel lehet megközelíteni.

Szicília partjaihoz közeledve ereszkedni kezdett a gép, majd felbukkant alattunk a tintakék tenger, apró játékszerek, bukkantak elő a bárkák, tengeri vitorlások, majd lassan kezdtek kirajzolódni az öblöktől tagolt szigetek, végül a homokszínű város, Valletta, Málta fővárosa, ahol találkozott az álom és a valóság.

 

(A cikk teljes terjedelmében a címre kattintva olvasható)

 

 

Botz Domonkos: A lagúnák és a farsang városában


     A világ számos országában februárban tartják a télbúcsúztató ünnepeket, a farsangokat, így a lagúnák városában, az olaszországi Velencében is, ahol az ilyenkor megrendezésre kerülő karneválnak már évszázadokra visszanyúló hagyományai vannak.    

Velencéről kötetekre rúgó anyag jelent meg, írók, költők, zeneszerzők fantáziáját mozgatta meg, de Burano, ez a közelségében elhelyezkedő, alig háromezer lelket számláló észak-olaszországi település, mely rengeteg látogatót vonz évente, mégsem kapta meg azt a fajta publicitást, amelyet méltán megérdemelne.

(A cikk teljes terjedelmében a címre kattintva olvasható)